Íráshasználat a XVIII. században Homoródalmáson

A történeti kutatások keveset tudnak mondani az íráshasználat falusi elterjedésének folyamatáról. Ennek oka elsősorban a források hiányában rejlik, hiszen a családi és az egyéni írásbeliség dokumentumai nem kerültek be levéltárakba vagy más iratgyűjtő helyekre, s az idők folyamán jórészt elkallódtak, megsemmisültek. Ezért különösen becses források azok a szerencsés véletlenek folytán megőrződött iratok, amelyek nem a hivatalos intézményi keretekben (pl. egyház, közigazgatási intézmények), hanem falusi házakban, a családok, személyek napi életgyakorlatának szükségleteiben születtek. Ezek az iratok bepillantást engednek eleink hétköznapi életének ügyleteibe, csereviszonyaiba, gondolkodás- és viselkedésmódjába, a társadalmi élet szerveződésének mechanizmusaiba, olyan kisléptékű társadalmi alakulatok keretében mint egy család, vagy egy falu társadalma.

Kitekintés

Az írásbeliség és társadalomfejlődés összefüggéseit a magyar történeti irodalomban komplex, sokoldalú megközelítésben Hajnal István vizsgálta.[1] Szerinte az írásbeliség nem egyoldalú iskolatörténeti vagy művelődéstörténeti, hanem történet-szociológiai probléma: az írásbeliség éppúgy mint a szokásszerűség nem önmagában működő erő, nem valami önállóan ható tényező, hanem a meglévő társadalomstruktúrába beleszövődő kifejezésmódszer. Amellett érvel, hogy nem az egyes intézmények, hanem az egész társadalomstruktúra hordozza az írásbeliséget. Hajnal szerint az íráshagyomány birtokában lévő közösségekben egy emberélet sokkal kevésbé tevődik már pillanatokból össze, mint a szóbeliség idején: éveket, egész férfikort átfogó koncepciók szerint mozoghat az. S ugyanígy szervezi össze az írás az egymásra következő generációkat. Kiemeli, hogy az írásbeliségben nem csupán anyagfelraktározásról van szó. Míg a szóbeliség hagyományt teremt, az írás-hagyomány azt adja, amit írója gondolt, változatlanul. Az írás-hagyomány azt jelenti, hogy a generációk nem kezdik már szinte újra a kultúrjavak termelését: az elődökhöz csatlakozhatnak, azokra, vagy azokkal tudatos ellentétben, építhetnek tovább. Az utód az elmúltak szerves folytatásának érezheti magát, a közösségi élet eddigi rövid hullámhossza százados hosszúságokat vesz fel. Az írásban generációk lelke, élete, intézményei beszélgethetnek egymással, megismertethetik egymást eredményeikkel, tanulságaikkal.

Hajnal István gondolatai az írásbeliség és társadalomszerveződés kölcsönviszonyairól, a társadalmi magatartás- és gondolkodásmódot alakító hatásairól értékes, elemzésre, értelmezésre alkalmas eszközök a falusi írásbeliség funkcióinak megismerésében.

Az íráshasználat széleskörű gyakorlati meggyökeresedésének első feltétele értelemszerűen az írni tudás. Ezt a jelenséget Székelyföld vonatkozásában legutóbb Pál Judit vizsgálta,[2] a magyar nyelvterületen Tóth István György tárta fel a falusi írásbeliség térhódításának folyamatát a parasztok, mezővárosi polgárok és nemesek között, nyugat-dunántúli forrásanyaggal dolgozva.[3]

Pál Judit XVIII. századi források alapján (úrbéri összeírások, uralkodók iránti hűségeskük aláírásai) megállapítja, hogy "az írástudás szintje szorosan összefügg a társadalmi pozícióval, kisebb, de még jelentős mértékben az iskolahálózattal és az oktatás színvonalával (...), és csekély mértékben a földrajzi helyzettel, illetve a gazdasági tényezőkkel, valamint a felekezettel."[4]

Az írni tudás nem volt egyenletesen birtokolt készség Székelyföldön a XVIII. század második felében. Pál Judit összehasonlító elemzéssel kimutatja, hogy az írni tudók aránya ebben az időszakban Udvahelyszéken volt a legmagasabb. (Udvarhely vidéke megőrizte vezető szerepét a XIX. század folyamán is, az 1900-as népszámlálás szerint  a vármegyében 60,38% volt az írástudók aránya, míg például Csík vármegyében csupán 45,35%.)[5] A írástudást bizonyító adatok alapján az említett szerző Udvarhelyszéken belül is kisebb tájegységeket különít el, ahol magasabb volt az írni tudók aránya: a két Homoród menti és a Székelyudvarhely és Keresztúr közötti, zömében protestáns felekezetű falvakat.

Kapcsolódva Pál Judit fejtegetéseihez, eddigi kutatásaim alapján úgy látom, hogy az iskolahálózat, az oktatás színvonala, az iskolalátogatás és ezek eredményeként az írástudás gyakorlati elterjedésében a felekezeti hovatartozás egyik döntő tényező volt. Ugyanakkor a társadalmi struktúrának, valamint a helyi társadalmi alakulatoknak, mikroszerveződéseknek -- a családnak, rokonsági kapcsolatoknak, gazdasági szükségletek kényszereinek -- is fontos szerepük volt az íráshasználat elterjedésében.

Állításaim fenntartása mellett egy Kishomoród menti, nagy többségében unitárius lakosságú falu XVIII. századi irathagyatékának dokumentumaiból közölt szemelvényekkel érvelek. Bemutatom az iratanyag típusait, de mielőtt erre sor kerülne, szükségesnek tartom, hogy röviden kitérjek az iskolai oktatás szervezésének felekezeti sajátosságaira.

Az Unitárius Egyház rendszabályaiban a XVI. század végétől szabályozták a papok és iskolamesterek oktatással kapcsolatos feladatait, kötelességeit, és szigorúan büntették a mulasztásokat. Az 1694-es rendtartás szerint "az a lelkész, aki elmulasztja, hogy iskolamestert fogadjon olyan helyen, ahol ilyeneket tartani tudnak és kötelesek, hat forint büntetést von magára. A helytelenül bevett fizetést szintén elveszti... A lelkész komolyan gondoskodjék arról is, hogy az iskolamesterek évenként kétszer nyilvános vizsgát tartsanak hat forint büntetés terhe alatt. Ha pedig az iskolamesterek kötelességüket teljesíteni nem akarják, három forint büntetést szenvednek." Az esperesek kötelessége, hogy "tartsanak hasonló vizsgálatot az iskolamestereknek úgy templomi, mint iskolai működéséről, úgyszintén életéről és szokásairól is, valamint az egyházfiak hűségéről, hogy tudniillik vajjon ezek is eleget tesznek-e a maguk kötelességének."[6] Az oktatás személyi feltételeinek biztosítása mellett a tárgyi feltételek megteremtése is az egyházi rendszabályozások tárgya volt: 1614-ben Az egyházközségek vizsgálása alkalmával követendő rend előírja a papoknak, hogy "a népet kényszeríteni kell a templom, papi épületek és iskola körül való rongálások kijavítására, mit, ha elmulaszt, 12 forintig büntetendő."[7]

"Az iskolamesterek az egyházi szabályzatban előírt kötelességeikről szorgalmatosan megvizsgálandók, megigazítandók, megintendők és megbüntetendők... Ott ahol az iskolák el vannak hanyagolva, azok kijavítására és a mesterek fizetésére az egyházközség köteleztessék 12 forint büntetés terhe alatt. Az olyan pap, ki a mestert fizetni elmulasztja s annak járandóságát magához kaparintja, 12 forintra büntetendő."[8]

A XVIII. századi közoktatást kutató Molnár Aladár megállapítja, hogy Erdélyben az ágostai hitvallású szászok és az unitáriusok -- számukra biztosított szabadságukkal -- maguk intézkedtek iskolai ügyeikben. Az unitáriusok minden egyházközségben tartottak iskolát: "Az unitáriusok tulajdonképpen a ref. Egyházból válván ki, ha hitelveikre nézve eltértek is, iskoláik szervezetét s a tanítás menetét illetőleg úgyszólván egészen egyezők maradtak a reformátusokkal. És amint idők folytán létszámuk csökkent, azon mértékben növekedett iskoláikról való gondoskodásuk. Noha vallásuk miatt Mária Terézia udvarában különösen rossz szemmel nézték őket, mindamellett Borié államtanácsos, a királynéhoz terjesztett jelentésében (1761) azt jegyzi meg rólok, hogy iskoláikkal a többi mindegyik felekezet fölött kitűnnek."[9]

A fentieket azért bocsátottuk előre, mert -- mint említettük már -- az íráshasználatot egy túlnyomó többségében unitárius felekezetű faluban vizsgáltuk. A felekezeti intézményes szabályozás szervezte a folyamatos iskolai oktatást ebben a faluban is. Milyen volt a helyi társadalomszerkezet, amely ezt a fentről, a falu világán kívüli akaratot fogadta"

A falu ebben a korszakban a két Homoród mente legnépesebb települése: 1614-ben 93 családdal (a következő legnagyobb település Karácsonfalva volt 53 családdal), 1750-ben 205 családot írtak össze (Lövéte követte a népesség lélekszáma szempontjából 156 családdal).[10] A falu társadalomszerkezetében egyértelmű a szabad kategóriák fölénye: 1614-ben a főemberek, lófők, gyalogok, szabadosok aránya 60% fölötti, 1750-ben a szabad rendűek aránya 82%-ra emelkedett.[11] A lakosság megélhetésének alapja a földművelés és állattenyésztés volt, de a helyi erőforrások kiaknázására alapuló kismesterségeket is űzték (mészégetés, hamuzsírfőzés). A falu körüli szántóhatárt három fordulóba osztva használták, de a távolabbi dombokon, hegyeken (a Kishomoród és a Vargyas patak közti 800-1000 m magas vízválasztó vonulaton) gyakorlatban volt a parlagoló rendszerű földművelés is. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az írásbeliség elsősorban a földhasználathoz kapcsolódott: a fennmaradt iratok nagy többségének tárgya a föld (szántók és kaszálók) tulajdoni, használati viszonyainak rögzítése.

Homoródalmáson írni-olvasni tudó helyi emberekről az első adatokat peres iratokban és katonai összeírásokban találjuk. Almási Baczó István deák[12] neve 1595-től több peres iratban olvasható, részben személyi ügyekben, részben a falut képviselve, határperekben vett részt.[13] 1600-ban a szomszédos vargyasiakkal folyó határperben egyik kulcsfigura István deák.[14] Az 1602-es Basta-féle összeírásban szintén István deák és Lázár deák szerepelnek a lófők között.[15] 1625-ben István deák és almási Bencző György deák,[16] 1627-ben a hadi szolgálatra visszaszerzett székelyek és jobbágyok összeírásában az almási Lukács deák szerepelt.[17]

Az 1635. november 18-i homoródszentpáli összeírás almási Péter deákot említi, mint tehetős, tekintélyes férfit, akit falujában több hadköteles férfi szolgál ("tartja kezit rajtok").[18]

A deákok jelenléte az oktatás kezdeti időszakát jelzi, de a tanításra vonatkozó adatok csak a XVIII. század harmincas éveitől állnak rendelkezésre: a helyi Unitárius Eklézsia levéltárában a püspöki vizitációs jegyzőkönyvekben iskolára és schola mesterekre vonatkozó feljegyzéseiben. Az 1744-es vizitációs jegyzőkönyv két iskolaépületet is említ, "egyik kőből, a másik fából való", s feltehetően ekkor már több évtizedes múltja lehetett a helyi oktatásnak. A püspöki látogatásokon rendszeresen ellenőrizték a tanuló gyermekek számát, felkészültségét, de kérdést tettek fel a helyi közösségnek a mester és pap "magok viselésére" vonatkozóan is.

A két Homoród menti népoktatás kezdeteit kutató Albert Dávid szerint "az egész vidéken messze kiemelkedett a homoródalmásiak igyekezete. Itt bizonyíthatóan már 1733-tól volt skólaház, a mester nevét is ismerjük. 1822-ben a falu elhatározta a leányok számára a második klassis építését."[19] Orbán Balázs is elismerően szólt az almási iskoláról "melynek alig találhatjuk Székelyföldön párját."[20]

Mindezeknek az intézményes feltételeknek kétségtelenül szerepük volt az írás elsajátításában, de használatának elterjedéséhez ez még nem lett volna elégséges, ha a társadalmi élet helyi szerveződéseiben nem lett volna rá igény, a tapasztalatban nem bizonyosodott volna be az íráshasználat gyakorlati értéke. Az írni tudás, mai fogalomhasználattal passzív tudás maradt volna, ha funkcióinál fogva nem épül be az egyes személyek, családok napi gyakorlatába.

Az alábbi forrás-szemelvényeinkkel azt is bizonyítani kívánjuk, hogy a XVIII. század második felében Homoródalmáson az írásgyakorlat aktív, széles körben használatban lévő kommunikációs készség volt.

Az irattípusokról

Forrásainkat az Unitárius Egyházközség levéltárában megőrzött iratokból, illetve saját gyűjtéseink darabjaiból válogattuk.[21] A vizsgált időszakban gyakorlatias eszköz az írás: a biztonságkeresés, a gazdasági kölcsönviszonyok tisztázásának, hosszú távú rögzítésének eszköze. Az iratok tartalma, terjedelmi, paleográfiai sajátosságai, az írásformák, a használt formulák, a rögzíteni, szabályozni kívánt viszonyokban érintett személyek köre, a tárgyban megjelölt tranzakciók, csereviszonyok anyagi értékének, időbeni kifutásának mértéke szerint forrásaink több típusba is csoportosíthatók. A tartalmi és szerkezeti elemeik alapján például legalább két típusba: formalizált iratok és alkalmi informális feljegyzések. Míg az első típus iratai több személy jelenlétében készültek -- közöttük a közvetlen érintettek mellett független személyek is jelen voltak --, az utóbbiak készülhettek két-három személy jelenlétében, de születhettek egyszemélyes, egyéni indítékból is. A formalizált irattípusokba foglalhatták a falu, vagy a lakosságot "közönségesen" érintő ügyeket, valamint a családok közötti vagyoni ügyleteket. A történeti irodalomból ismertek a falutörvények, rendtartások. Almáson is létezett Falu levele, feltehetően a falu rendtartását összefoglaló irat, erre egy 1687-ben keletkezett dokumentumban történt utalás. A formalizált irattípusnak általánosan ismert formulákat, kifejezéseket tartalmazó nyitó és záró része van. A szövegtest középső részét terjedelmesebb, a konkrét ügyet tárgyaló korpusz foglalja el. A nyitó rész felsorolja a rögzített esemény helyét, idejét és a jelenlevő személyeket, majd a záradékban rendszerint evictiót (szavatosságot), vinculumot (zálogot) is tesznek a felek a tárgyalt megállapodás, csere, vagy vásár megszilárdítására, "megállására". Az iratokat rendszerint nem a viszonyaikat rendező érintett felek, hanem más, felkért falubeli személyek írták és hitelesítették aláírásukkal és pecsétjükkel. Ebbe a típusba tartoznak a testvérek közötti vagyonmegosztást rögzítő osztálylevelek, záloglevelek, a hagyatékról szóló leltárak, a földvásárlásokról, vitás földek határain történt feleltetésekről (tanuvallatásokról) készült jegyzőkönyvek. Az iratok rendszeresen említést teszek a résztvevők hitelesítésének -- a pártatlanság biztosításának -- szertartásos aktusáról is: tanukat vallomásaik igazságának nagyobb esélyére "meghütölik", vagy "igaz, idvezülendő lelkükre megesketik", a bírákat az egymással tranzakcióba lépő felek kézfogás aktusával hitelesítik, "kezük beadásával megbírálják."

A számos kínálkozó példa közül emeljük ki egy 1753. január 4-én, Almáson készült megállapodás szövegének részletét, amelyben a hajnal-i gondolatokat igen szemléletesen példázzák az intézmények és nemzedékek "százados hosszúságokat" felvevő kölcsönviszonyait: esetünkben e viszonyok másfél évszázad utáni újratárgyalását az írástudás-  és használat tehette lehetővé. Hasonló formális szerkezetű irattípusokról tudomásunk van egymástól távol eső településekről is,[22] s ebből arra következtethetünk, hogy a hivatali ügyvitel formuláit használó iratkészítésnek tanított szabályai voltak. A kutatás jövőbeni feladata tisztázni, hogy milyen közvetítéssel terjedt el a falusi társadalomban a gyakran latin formulákkal is tűzdelt, hasonló szövegszerkezetű iratok készítésének gyakorlata.

Az alábbi sokszereplős esemény egy alkut és megállapodást rögzítő irat a faluközösség és egy család között. Az egyezkedő felek a Bóka család és a falu képviselői, a falu északi részén, a Vargyas völgye felé kijáró úthely fölött újra megegyeznek. A pártatlanság biztosítására a helyi "Scola Mestört" és a szomszédos Homoródszentmárton két nemes emberét kérték fel. A körültekintő, minden eshetőséggel számoló alkuban a szabályokat, kötelezettségeket nemcsak a jelen szereplőire, hanem az utódokra is kötelező érvényűvé igyekeztek tenni. A viszonyok, állapotok írásba foglalásával az írás "szervezi össze az egymásra következő generációkat": némely vonatkozásban megtartják, más esetben korrigálják az elődöktől örökölt kötelékeket, változó érdekeltségeik szerint.

(Részlet): "... Mikoron volnánk Ns Udvarhelj Székben Homoród Almáson Kenyeres Mihálj Primipillus Személj Házánál Jövének mü előnkben egy részről Almási Nagyob és küsseb Boka János és Boka András uraimék Primipillusok Más részről megh irt Almási Pap András Falus Biro, Esküttek Kenyeres Mihálj, Küs Mihálj András és Nagy Sándor Pál uraimék Nemes személyek az teljes falunak Almasnak nevében és képiben és mind két részről ő kegyelmek mü nekünk kezököt be adván münköt megh Birálának, tőnek iljen örökös Alkalmat és Vásárt: tudnia illik ennek előtte 146 esztendőkkel ugy mint 1607 ben Die 12 Augusti, Almás az akori Falus Biró Csáka Lőrinc Rigó Bernard, Torockai István Hütös emberök, más részről Benős János Felleségével Barra Kattával és Leányával Bálint Istvánnéval Kattával Contractáltak (szerződést kötöttek) volt az Vargyasban járó útért tudni illik így: Lévén Benős Jánosnénak az Báttyától Barra Jánostól [...] Szántó Földek, melj megyen Baksásza Pattakára véggel, azon Földet adta volt Benős Jánosné Almásnak négy magyar Forintokért Zállagban az Dombon lévő kapuig, az kapun innen penigh az hegy aljat [...] ugy adta volt, hogy út csinálásra, Gyepű vágni ne erőltessék. Most megh irt Boka uramék az Falut Almást megh kénálták volt az négy Forintokkal mivel ugy referálják magok, hogy Benős Jánosnénak Posteritási [utódjai]. De az Falu nem levalta az négy Forintokot azért Boka uramék az Falut Citaltattak volt, most ezért így alkuvának újólag azon törvényben, hogy az Falu Almás ada megh Boka uraméknak Hat magyar Forintokot az előbbi négy Forinthoz, Boka uramék is levalak, azon kívül minden ökrös Ember egy-Egy szál Épületben való fát és azon út helyet az Falunak Almásnak adák Boka uramék örökösön Fiuról fiura meg hihatatlanul, ugy az Dombon és az kapun innen is az Falunak adák az Fen meg irt Summaké és úgy hogy Semmi nével nevezendő jussok és pretensiojok [igényük, követelésük] sem túl sem innen az út végében ne legyen Boka uraméknak sem posteritásinak.

Az 1607. ben iratot Contractust kéványa vala Almás hogy ki adják Boka uramék, De másféle Dolgok is volt ő kegyelmeknek rajta az mián ki nem adhatták. Hanem evel azért erőtlenné tevék egy akaratból az kaput penigh az Falu csinálja és az kapun innen hazul felől az úton küjel az kapu Sarkáig az Boka uramék Földök mellet Személjes Emböröknek vagyon kertik aszt azok is csinálják mint Eddigh.

Eddigh Ebből követközött és ez után is követközhető minden nével nevezendő Dologért Ami Pretensiojok volt Boka uraméknak vagy Falun vagy Személyes Embereken ez után is lehetne azokot lehagyják ezön útnak Birodalmába penigh Boka uramék Evictiot fogadnak az Falusiak mind magokra mind Posteritásokra minden törvény szerint való Háborgatók ellen, ezön Dolognak a megh állására Penigh az két egyenlő Akaratból vetének Pro vincullo Dekretalis Calumniat [törvénybeli büntetést] Ha valamejjik Fél Fel Bontaná mégis azon Contractus in vigore [érvényben] megh maradjon.

Mely Dollogh mü előttünk és mü Általunk így végben menvén müis Jövendőbeli Emlékezetnek okáért írtuk és adtuk ez mü igaz Hütünk Szerent vallott Contractuális levelünköt kezünk irásával és Szokot Petsétünkel megh Erősítvén..." 

Az utalás az 1607-ben kiadott Conratcusra azt a más esetekben is tapasztalt gyakorlatot idézi, hogy több feljegyzés, szerződés is készült egy-egy papírlapra.

Az alábbi szerződésben a Gothárd és Bóka családok között egy négy évtizedes megegyezés újratárgyalást rögzítették, háromévi pereskedés után. Akárcsak előbbi példánkban, ebben az esetben is a kiinduló helyzet viszonyait, kötelezettségeit a négy évtizeddel korábban kelt Contractus "mutattya meg", perdöntő ereje van a vitás ügy rendezésének folyamatában. A "megbékéllés" végül nem a széki törvényes fórumon született a perlekedő felek között, hanem három falubeli lófő előtt.

"Mü üdősbik Kenyeres Mihálly Ifjabb Bóka János és Beke János mind hárman nemes Udvarhely Székben Homorod Almáson lakó Primipillus emberek, adjuk tudtára és emlékezetire mindeneknek a kiknek illik jelen valóknak és következendőknek az mü jelen való levelünknek rendiben qud in hoc Ao present 1755 die 2 do Márty, midőn volnánk a megh irt nemes Székben és Faluban az eggyikünk ugy mint Bóka János házánál jövének előnkben egy részről megh irt Széki és Falubéli Bóka András Úr feleségével László Judit Asszonnyal, Más részről ugyan megh irt Nemes Széki és Falubeli Gothárt Péter és Gothárt János Uraimék és mind két részről ő kegyelmek mü nékünk kezeket bé adván minket megh birálának tőnek illyen örökös és megh másolhatatlan alkalmat és békességet, tudnia illik in Ao prederitt 1714 die 26 February Almáson Jószágot cseréltek volt Gothárt Péter és János Uraim néhai édes Attya Gothárt István Úr, ugyan Almási néhai Csáka Andrással és ennek Attyafiaival ugy mint Albért Máthé leányival Annokkal, Katával, Judittal, Máriával, Albért István és fiaival Pállal és Jánossal, Lőrincz Péterné is jelen lévén fiával Mihályjal, leányával Katával a mint arrol valo Contractus meg mutattya. Csáka András a megh irt Attyafiaival edgyüt attak vólt Gothárt István Uramnak joszágot, vicinussa [szomszédai] annak egy felől az Homoród vize, más felől a Kenyeresék jószága, atta volt rajta levő kis házzal együt,

Gothárt István Uram is adot volt más jószágot ezen Atyafijaknak it Almáson rajta levő épülettel együtt annak v: feljel Rigó István jószága,

Gothárt István Úr ezen jószágot ismét [...] megh vette ezen Attyafiaktól a rajta lévő házat elhordotta rólla és akkor pénzt is találtak a háznak bontása alkalmatosságával,

Bóka Andrásné Aszonyom a feljül megh irt Albért Máthé leányának Annoknak édes leánya lévén azt Pretendálta [bizonygatta], hogy nem jól cselekedet Gothárt István Úr elsőbben azért, hogy a mely jószágot Cserébe adot azt ismét meg vette zállogon s mind a kettőt birta mind maga s mind a fiai e mái napig

Másodszor, hogy azon zállogos jószágról a házat el hordotta kit egyszer el adott volt és a lelt Pénzt is el vitte. Azért megh kénáltatta az Atyafiait hogy keressék megh törvényel Gothárd Péter és János Uraimékot, de a Bóka Andrásné Asszonyom Attyafiaiba egy sem let társ hozzá, sőt minnyájan le mondottak rólla és engettek

Bóka Andrásné Aszszonyom azért Czitáltatta Gothárt Péter és János uraimékot azon dologért, és három esztendeig jártak, sokat költöttek ezen törvényre, így alkuvának és békéllének megh.

A melly jószágot adot volt Gothárt István Úr Cserébe ezen Atyafiaknak és ismét Zállagba megh vette volt azt Pénz nélkül azon zállog Contractussal edgyüt kezébe botsássák Gothárt Péter és János Uraimék Bóka Andrásné Asszonyomnak,

Bóka Andrásné Aszszonyomis minden néven nevezendő Pretensióját valamik voltak és lehettek volna el hagyá és azon dologért Sem annak valami környül álló dolgaiért többé sem maga sem Posteritása Gothárt Péter, János Uraimékot Se jelen való Sem következendő Posteritásokot megh nem háborittya, nem búsittya, a melly épületeket ell hordottak, és a melly Pénzt is találtak Gothárt Uramék azon Jószágon azt is soha nem Controversalja [vitatja] Bóka Andrásné Asszonyom sem maga sem Posteritása hanem a néhai Gothárt István és néhai Csáka András Attyafiai Contractusához tartja magát Posteritási is tartsák ahoz azt kévánja, hasonló képen Gothárt Péter és János Uramék is azt fogadák ha valamellyik fel bontaná ezen mostani alkalmat és békességet azon Contractusban megh irt Pénz maradjon mellynek Semmi törvénybéli rémédiumokkal ( megoldással) ellene ne álhasson mégh is ezen mostani alkalom hellyben maragyon, és azon Contratusban a mit evictiot [biztosítékot] fogatták egy másnak ezelőtt, Praedecessorok [elődök] magokis a szerént fogadák, hogy minden legitimus háborgatók ellen megh mentik egy mást, azon jószágoknak birodalmában.

Melly dolog mü előttünk és mü általunk igy végbe menvén mü is jövendőbéli emlékezetnek okáért irtuk és attuk e mü Contractusunkot a mü igaz hütünk szerént tulajdon kezünk irásával és petsétünkkelis megherősitve

Corecta per nos judices.

Kenyeres Mihálly mp                              Boka János  mpria

                                                                 Beke János mp.

Mindkét idézett példában az írás a természeti és magánjavak fölötti rendelkezési jogosítványok ismeretének és biztosítékának forrása, majd e jogosítványok újradefiniálásának és a jövő nemzedék használatára bocsátásának eszköze. Az egyéni, családi biztonságkeresésnek, a tulajdoni és használati viszonyok tisztázásának, hosszú távú rögzítésének eszközeként, az írásnak ebben a társadalmi kontextusban gyakorlati értéke a fontos. A XVIII. századi forrásaink arra utalnak, hogy ebben a környezetben az írást még nem használták a személyes élmények, vagy a világról, időjárásról való vélekedések feljegyzésére. Errre csak a XIX. század első felének forrásaiban találunk példákat.    

Alább az informális iratokra közlünk példákat. Ezek általában két személy, vagy család közötti magánügyleteket rögzítő rövid feljegyzések, a tranzakció rögzítésekor tanúként ritkábban harmadik személy is jelen lehetett. Ezek az iratok időleges, alkalmi tranzakciókról adnak hírt: földek zálogba adásáról, kiváltásáról, apróbb kölcsönzésekről.

A saját kézzel, "tulajdon" kézzel írt, vagy aláírt feljegyzések a kétoldalú megállapodások kölcsönös elismerését, hitelességét bizonyítják.

 

"Anno 1760 Adot nekem Gothárt Jánosnak Gothárt István öcsém egy darab széna füvemre Vargyasba az Lövétei határ szélyben az renes fl 4 idest [azaz] négy forintokot és két pénzt zálagba attam az heljet melyről adom igaz hütöm szerént való kezem irását"

"Anno 1762 Én Gothárd István attam Sós Pálnak Vargyasban az Gothárd pajtáján belől egy bugjára való szénafű helyre két német forintot zálagban melynek vicinusa fejjel Boka Daniel alól Bencze Ferencz

Én előttem Rigó István mp"

"In Anno 1766 iratot Boka András Uram hogy ad volna Almásnak felső végében Szármány alat való nevű helyben kendereskertben egy darab kender földet meljnek vicinusa egyik felől maga Boka András úr, más felől pedig az hegy alja ada zállagban Ifjab Gothárd Istvánnak 6 idest hat magyar forintokért míg meg adhatya maga vagy posteritása akor Gothárd István is tartozzék kibocsátani maga vagy posteritása

Kertire pedig viseljen gondot akoris ha kert lesz mellette is tartozzék othagyni

Item [továbbá] adot egy darab szénafüvet is Őz eresztő nevű helyben meljnek vicinusa egy felől Pál István más felől pedig az patak ezt is átal adgya rá Gothárd Istvánnak Boka András úr míg kiválthattya maga vagy posteritása 5 idest öt magyar forintokért zalogban mikor megadhattyuk tartozzék kibocsátani ő kegyelme is

Melyet iratot meg jövendőbeli emlékezetre

Irta meg Boka Daniel mp"

"1767dik Esztendőben Aprilisnek 8dik napján attam egy darab földet Lok felé forduló határban, Lencsés ponkon Gothárd István Urnak zállagjára pro flo R 5 idest 5 német forintokért v.[vicinussai, szomszédai] belől Bencző Pál kül. Rigó Mihály Mely dologról adom ezen kezem irását petsétemmel és nevem le irásával meg erősitem

N. Rigó István mp"

"Mü Homorod Almási Boka András és József mind ketten adtuk küseb Gothárd István uramnak Karátson fala felé forduló határban Kihágó nevű helyben egy darab szántó földet 6 magyar forintokért idest 6 magyar forintokért és husz pénzért zálogjára meljnek vicinussa egy felől László Gergely alól felől Csáka András és ugy adtuk hogy mikor kiválthattyuk tartozzék ő kegyelme is kibocsátani

Boka József Irtam magam kezemmel"

"Adott az atyámnak Boka Andrásnak Gothárd István Vargyasban Őzeresztő s Kajmácza pataka között egy darabotska széna füvet meljnek vicinusa egy felől Lőrincz Mihály alól felől Sós Pál flo 5 idest öt forintokért zálogba melyről adom én kezem irását Boka Daniel"

"Én Boka József adom tulajdon kezem irását ilyen dologról ada Gothárd István uram nekem egy darab szántó földemre 9 idest kilencz magyar forintokot mely föld is vagyon Abasfalva felé forduló határban Nagy hágóban. Melyről én Boka József atestálok

1777 die 20 marte"

 

"Én Homorod Almási Sido András adós lévén Gothárd István uramnak 3/három magyar forintokkal és 48 pénzekkel ezen megnevezett pénzekért attam átal egy darab szántó földemet Vargyas felé forduló határba Kötércze nevezetű helljben vicinus külljel Antonya Pál bellől Pál István ollj conditioval hogy amig meg adhatom az feljebb meg nevezett pénzeket addig békességesen birhasssa meg adva ő kegyelme is tartozzék ki bocsátani mint zállag titulus alatt levő földet mellj dolgot tulajdon kezem leirásával és petsétemmel Corroboralok [megerősítek]

Én Sidó András Anno 1781 die 18 Aprilis mpria"

"En közepső Rigó István adom az én kezem irás(át) iljen dologról in ano 1782 huszonhatodik marti adot Gothárt István Bátyám egy darab széna füvemre flo öt magyar forintot zálogba a Gothárt Zsigmond pajtájánál valóra. Meljnek vicinussa alól Gothárt Zsigmond feljel küsebb Mihály Pál oljan formán hogy Szentgyörgy nap után senki ki ne válthassa.

Meljről Atestálok középső Rigó István"

"En Homorod Almási Boka József adom az tulajdon kezem irását arol In Ao 1782 die 20mo Aprilli ada nekem Gothardt István Úr 10 Rnes forintokot idest tiz forintokot németet mellj tiz német forintokért adtam az Benes kertbeli Szántó földemet zálagban míg meg fizethetem meg adván az tiz Renes forintokot Szen György nap előt tartozzék az földet remitalni [visszabocsátani].

Melljről adom tulajdon kezem irasat petsetemmelis raboralvan

Boka József  mpria"

"Adtam én Almási Boka Daniel Gothárd István urnak egy darab széna füvet Őz eresztő patakába zálagba pro flo 4 idest négy forint és husz pénz melynek vicinusa fejül Bencő András...

Melyről adom kezem irását Boka Daniel 1785"

"En Gothárd Mihály attam Egyed Mihály Urnak az Czike révinél való földre Hflo 2 ismét egy fél véka tavasz búzát hat sustákba"

"Mü Ns Udvarhelj Vármegyei Ho Almási idősb Gothárd Mihály és Gothárd István nemes személyek teszünk egymás között ilyen örökös Cserét és Atyafiságos meg egyezést lévén nekem Gothárd Mihálynak két darabocska szántó földem egyik Szenmárton felé forduló határban miske dombján a másik Vargyas oldalában a melyekért adtam tserében említet atyámfiának: Gothárd István Etsém is adott nekem a miske dombján való földét Vargyas felé forduló határban a Rez alat egy küs földet a vicinussa belől Bacó János küjel Szabó János szántó földök a miske dombján valónak a vicinusa belől maga Gothárd István szántó földe küjel a domb

A Vargyas oldalabali Szanto földemért adott a lokon nagy sásban meljnek vic. egy felől Bencze Ferencz más felől Miklós Mihálj szántó földök Vargyas oldalaban vic. Belől maga Gothárd István küjel Gothárd Zsigmond szántó földök.

Ezen fen megirt szántó földeket Tseréltük Egymásnak örökösön fiuról fiura megmásolhatatlanul Atyafiságos megegyezésből a meljet magunk subscripcionkalis meg Erősítünk Ao 1788 die 15 Maji

Gothárd Mihály mpria        Gothárd István  mpria"

Az informális iratok altípusaként különíthetjük el az egyéni feljegyzéseket.

Tartalom és időkeret szempontjából többféle egyéni feljegyzés maradt fenn: a hosszú időszakra vonatkozó, fontosnak tartott ismeretanyagot (pl. a földekre vonatkozó tudást) családtagoknak közvetítő, "jövendőbeli emlékezetre" írt feljegyzések mellett rövid, egy-két soros írások is fennmaradtak. Ezek általában apró kölcsönzéseket örökítettek meg, utóbb -- feltehetően a kölcsön megadásakor -- áthúzták a feljegyzések szövegét.

Az alábbi memoriális készítője szerzemény birtokairól és más javairól készítette feljegyzéseit. Ennek különös jelentősége volt, ugyanis a szülők elhunyta után a testvérek újból megosztoztak, és ezek a birtokok vagy más javak nem estek osztozás alá. Az alábbi szövegekből kiderül, hogy nem csak a feljegyzéseket készítő Gothárd Péter, hanem falusfeleinek többsége is -- akikkel gazdasági kölcsönviszonyban volt -- tudtak írni.

"Gothárt János Gothárt Péter és Gothárt Judit testvér atyafiak Fiai Nb. Gothárt Istvánnak

Gothárt Jánosnak elosztozódása után és Gothárt Juditnak ki házasittása után nekem Gothárt Péternek és Feleségemnek Szabó Katának az Atyám éltében aquiralt bonumokról való memoriális, melyeket pro futura memoria Fide mediante [jövendőbeli emlékezetre, igaz hitem szerint] meg irtam, melyekis következnek ez szerént.

[...] 2do Adtam Szabó Mihálynak Feleségem Attyának Anno 1737 die ultima máji egy darab földére Flo Hung 2 idest két magyar forintot zállagjára mely föld vagyon Vargyas felé fordulóba Kerek bük előtt vicinus kül ugyan Szabójék belől Barra Mihály birja melyről vagyon maga keze írása Szabó Mihálynak a bőrös könyvben elől.

3tio In Anno 1738 die 20dik Marti Az nagy Anyám vérségére váltottunk egy földet meg Baczó Danieltől és Istvántól cum flo:H:5 idest ött magyar forintokal melj föld vagyon Abásfalva felé fordulóban Pósára felett vicinus kívűl Imre Mihály belől küs Bencző András. Item eodem die et Anno váltottunk más földet is azon fordulóban Sós mart nevű helyben cum Fl:H:4 den: 50 idest négy forinttal s ötven pénzel Baczó Istvántól melynek vicinussa kül Miklós János belől Mihály János birja mely két földekről adta maga keze irását Baczó István egy levélen petsét alatt.

4ro In Anno 1739 váltottam meg az Feleségem vérségére az Szabó Mihály és Rigó Pál malombali rész jussokot Kovács Jánostól és Kovács Istvántól flo:H: 18 de:75 idest tizennyolcz magyar forintokkal s hetven öt pénzekkel. Melyről adták magok kezek irását pecsét alatt.

5to Adtam Szabó Józsefnek az maga része malomra Fl:H: 6. Idest hat magyar forintokot In anno 1740 die 5dik Aprilli melyről vagyon maga keze irása én nálam pecsét alatt.

6to In Anno Szabó Jánosnak is adtam az malombali részére Fl:Hung: 3 den:12 idest három magyar forintot s tizenkét pénzt melyről maga keze irása vagyon nálam.

7mo Eodem Anno ut supra Szabó Istvánnak is azon malombali részére Fl:H:3 den: 40 idest három magyar forintot s negyven pénzt adtam melyről vagyon az maga keze irása én nálam

10 Régi adósságból jutott nekem adóssa Szabó István és Mihál Flo:H: 3 idest három magyar forintal ugyan az Kopáczabeli földnek valóságával is cum flo:R 3 idest három német forintra maradt adóssa mivel pénz nélkül elvették tőlem a vargyasi Máthé Illona melyet Szabó Mihály el vetett volt zálogba három német forintig Sebestyén Jánosnak melyet meg váltottam volt  feleségem vérségére azon pénzzel. Mely adósságokról maga keze irása vagyon nálam a bőrös könyvben elől. Ezen fen megirt adossagnak a felét Szabó István meg fizette földdel és kész pénzel Marat a Szabó Mihály része fen

11 In Anno 1742 váltottam meg az Feleségem vérségére Sándor Pétertől egj darab tanorok heljet cum:Fl:H:3 idest három magjar forintokkal mely szénafű hely vagyon az alszegi malolmnál vicinus feljül a Homoród martján az malomba járó ösvény alól Szabó János és István az malom felől Szabó József          

Adtam Dajka Máthénak az Kőbüki szegin való földére Fl:' idest egj magjar forintot a küs Kinyeres János házánál mely földnek vicinussa kívűl magunk földünk belől Benedek Jánostól vet földünk

In Anno 1745 Recsinyédi Kovács Istvánnak adtam három máriást árrendába az jelen való és következendő ezerhétszáz negyvenhat és negyvenhét, három esztendőre

"Ao 1750 Adtam Csáka Andrásnak fogjos taván való kender áztató tavára 6. Sustákot idest hat sustákot vicinus alol maga Csáka András és Benedek János bőlől az út

Item Anno 1751 adtam oláfalvi Gergely Mihálynak három véka búzát negyedfél sustákért  úgy hogy fedél desszkát adjon érte negyedfél ölösnél hosszabbat két arasszal, a deszkát adja hatodfél pénzért szálát

Item Ao 1752 Az fenneb meg irt oláfalvi küs avagy Gergely Mihálynak adtam két véka búzát nyoczadfél sustakért hosszú deszkára ezen Eget Mihálynak való két rendbeli adás az első levelen az adóság közöt is meg vagyon irva"

A kisebb értékű kölcsönökről rövid feljegyzések, esetleg egy emlékeztető körülményt jegyeztek fel a Gothárd család férfigenerációi:

Adósságról való jedzése Gothárd Péternek mpria

Melyet irtam az én igaz hütöm szerént

In Ao 1750 adtam Gothárt Jánosnak egy köböl búzát kőltsön maga emberségére, vetni való búzát ezen adósság marad a Megyes farkán való földre

Item eodem Ao ut supra Buni Pál olának is itt laktában adtam egy véka búzát kőltsön maga emberségére

Ao 1751 Kinyeres Andrásnak is adtam egy köböl negyszegű búzát vetni ebben marad adóssa egy vékával

Anno 1753 Attam Lövétei Török Istvánnak egy véka vetni való tavasz búzát negy sustákért hogy deszkát ad az ereszre érte.

Anno 1756 dik esztendőbe adtam Csala Danielnenek egy renden hat sustákot idest 6 Más renden ött sustákot két pénz héján Eodem Ao ut supra Rigó Annoknak is adtam három kenyeret három sustákba

In anno 1757ik évbe ezen Csala Danilené és Rigó Annóknak való adás az jószág árában  confundaltatott [jelentése itt: beleszámítódott]

Ugyan fen megirt esztendőben Gothárd János Bátyámnak adtam kőltsön egy véka búzát idest buz: met:1.

Ao 1757dik Esztendőben adtam Rigó Annoknak én Gothárd Péter négy kinyeret négy sustákban, Csala Dánielnének is negyedfél sustákot kész pénzt az kezemnél lévő jószágokra

In anno 1758 adot Gothart István öcsém három véka búzát kölcsön ugy hogy ha meg nem adhatom maragyon az Szilvás patakabali földre úgy hogy aki kiválcsa aggya meg melyről adom kezem irását Gothárd János

1762 ik Esztendőben Én k: Gothárt István adtam Boka András uramnak egy darab széna fű helyére Flo 3 három forintot zállagjára melj széna fű hely vagyon Vargyasba Kajmácza és Őzeresztő pataka közöt vicinussa alól Sós Pál fejel Lőrinczi Mihály széna füvök az melyet én irtam az én igaz hitem szerént

Boka Andrásnak egy darab kender földre 6 forintot az Szármán tövén valóra

In Ano 1763dik esztendőben váltotam egy darabotska széna fű helyet én k: Gothárd István Vargyasban az Kovácsék pajtáján alól melj széna fű heljért 3 dénár 12 r.sel Kenyeres Zsigmondnak az meljnek ot marat az Contractussa Kenyeres Zsigmondnit

In Anno 1768ban attam Sándor Farkasnak az Merke szurdokábali szénafű heljére flo2 De:40 az utánis egy véka buzát öt sustákban meljnek vicinusa kül Máté András belől Sebestyén Mihály az melyet adott zálagban én Gothárd István irtam le az én igaz hütöm szerént

In anno 1769dik Esztendőben attam én Gothárt István Lövétei Kelemen Mihálynak egy köböl buzát 46 idest negyvenhat szál fedél deszkáért negyedfél ölösért mely irást Kelemen Mihály Uram kereszt vonasaval meg erősít. +

Ferencz Andrásnak is attam egy véka vetnivaló tavasz buzát 12 szál hosszú deszkáért Mag Mihálynak is egy szekér szalmát negyedfél sustákban törvény deszkáért

Almási adóságok 1768 és 9 esztendőn attam

Máté Jánosnak két német forintot kőltsön adtam az adóban.

Antonya Péternek is attam két német forintot kőltsön az adóban azután 5 sustákot

Antonya Istvánnak is attam két német forintot kőltsön az adóban azután is 3 német forintot. Ezen fen megirt pénzekért ada két darab földet az Lokon zálagban

Beke Jánosnak is attam két német forintot maga emberségére költsön

Rigó Mártonnak is attam egy német forintot költsön az adóban

Gothárt Pálnak is attam két német forintot kőltsön maga emberségére

Szondi Mihálynak is attam nyolcz sustákot kőltsön

Gothárt Ferencznek is öt sustákot kőltsön az Gegesi Rész földre marat

Máttyás Józsefnek is öt német forintot költsön sót vett vélle

Beke Andrásnénak is egy német forintot kőltsön az adóban

Szabó Jánosnak tizen öt sustákot költsön az adóban

Én Gothárt István In anno 1776 attam Rigó Márton uramnak az Szegrétibeli kender földre ötödfél német forintot zállagjára melynek vicinussa fejel maga Rigó Márton alól Rigó János az meljet váltot visza Rigó Imre Uraméktól

In Anno 1775dik esztendőben attam Márton Istvánnak 2 forintot az Homoródbeli széna fű helyre zállagban meljnek vicinusa túl az magyaró belől Gothárt János ezen széna fű akkor váltódjék mikor nyomás alat vagyon mivel és is akor vettem volt meg az meljet én Gothárt István irtam az én igaz hitem szerént

Anno 1777 Esztendőbeli adossagrol valo jedzés ameljeket irtam fel az en igaz hütöm ameljek következnek eszerint

Boka Danielnek attam egy puskat negyed fél forintban az után az adoban:15 sustákot az után egy ostort ket sustakért az után az Báttyával Boka Jozseffel egy szalonnát négy forintal

Attam Szabó Istvánénak 5 forintot egy darab földére melj vagyon Nagy Mál előt vicinussa küvül Sándor Mihálj

Attam Márton Istvánnak egy szalonnat 6 forintért s két márjásért 1778 ban az meljet vittek el hitelben s Márton István adott az fenn megirt szalonna araert egy darab széna fű helyet agyagas hágo alat v: a magunké

In Anno 1778 dik Esztendőben attam Sorbán Istvának 4 forintot kölcsön martiusban hogy meg adja az Pünkösti Sokadalomkor ameljnek varasaert adot Csáka ligattyán egy darab széna fű heljet az meljet attam Gothart András előtt

Antónya Istvánnak attam két forintot mikor az Tömlöcből kiszabadult kőltsön attam az (olvashatatlan - O. S.) a Antonya Péter kezességére-

Beke Miháljnak attam két kecskét hitelbe ötödfél fotintért az Pünkösti vásárig az előtt is 3 máriást költsön

Lászlo Gergeljnek attam öt forintot költsön mikor az Fiát leányát kiházasította

Az határ járásra attam Kovács Péter Sebestyén András kezekben két német forintot az prokátornak vitték

Bencző Istvánnak attam ött forintot kőltsön

Barra András attam nyolcz forintot kőltsön

Mátyás Mátyásnak is attam 10 sustákot kölcsön

Anno 1780 attam Márton Istvánnak egy fél szalonnát Flo 3 De: 34 az meljért adott egy darab széna fűvet agyagos hágo alatt zállagban adig míg az három forintot s harmincznégy pénzt meg adhassa meljet irtam igaz hütöm szerént én Gothárd István mp

1783 Attam Rigó Andrásnak én Gothárd István Flo 3 idest három magyar forintot az felszegi fűrész részinek az feliért zállagban adig míg az 3 forintot meg adhassa

 

Záró megjegyzések

A közölt szemelvények tartalmi elemzése -- például az ár- és pénzviszonyok értelmezése, a társadalmi és gazdasági kötelékek működése a kölcsönzés intézményében -- szétfeszítené ennek az írásnak kereteit. Erre talán egy későbbi próbálkozásban, több forrás bevonásával kerítenénk sort. Ez alkalommal csak a XVIII. századi székely falusi íráshasználat jellegére, külső és belső intézményes feltételeire, sajátos, sok településen talán még lappangó, értékes forrásaira szerettük volna felhívni a figyelmet.

Úgy véljük, nem különleges egyedi esetről van szó, más hasonló társadalmi berendezkedésű udvarhelyszéki falvakban is hasonló lehetett az írástudás elterjedtsége, az íráshasználat gyakorlati jelentősége. Az írástudás elsajátításához nem hiányoztak az intézményes feltételek: a XVII. század első feléig a katonai összeírások[23] az alábbi falvak scola mestereiről adnak hírt: Vargyas, Füle, Bágy, Dálya, Muzsna, Telekfalva, Kadicsfalva, Szentlélek, Korond, Újszékely, Csekefalva, Martonos, Atyha, Udvarhely, Siménfalva, Felsőboldogfalva, Pálfalva, Malomfalva.

---